Légy egész, ne tökéletes

Évekkel ezelőtt egy a maihoz hasonló szürke téli napon beszélgettem az

édesapámmal.

Szomorú volt, mire megkérdeztem tőle, hogy miért. Azzal jött, hogy be van kényszerítve a lakásba, nem tud az általa (évtizedek óta) ápolt és szeretett telekre kimenni, ráadásul már lassan 3 hónapja, mert állandóan rossz az idő. Aztán nagy bölcsen megfogalmaztuk, (hiszen mindketten már sok-sok évtizede a földet koptattuk), hogy ez ilyen, vannak szomorúbb periódusaink és vannak vidámabb perceink. Minden a ciklikusságról szól. Nincs értelme elveszni a szomorúságban, órákra, napokra (hetekre), mert tartós következményei lesznek.

Carl Jung azt mondja „megtanították nekünk, jól lenni azt jelenti boldognak lenni, de valójában jól lenni azt jelenti egésznek lenni..”

Szóval azt jelenti, hogy megélünk mindent. Minden érzésünket. Minden, ami feljön, azt elfogadjuk, hogy van, szomorúság, düh, harag. De megragadni benne nem szabad.

Számomra az önelfogadás volt az egyik legnagyobb kihívás eddigi életemben. Hogy megtaláljam azt a belső teremet, ahol ítélkezés nélkül fogadom el magamat. Minden olyan részemmel együtt, amire nem esett jól ránézni. Tökéletesség helyett a teljesességet megtalálni magamban. És ha megvan, akkor elfogadni, és beintegrálni mindent.

Amikor sikerül elfogadni magunkat teljességünkben megszűnik a túlzott agyalás is. Egy-egy napi történet újra lejátszása, avagy mit kellett volna másképp csinálnom. Vagy azt gondolni, ha azt inkább úgy csinálom, akkor azt lett volna hogy….

Amíg esténként kattog az agyam, nem tudok leereszkedni a szívembe, az ítélkezésmentes, megtartó, belső igazságomba.